Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Csokit eszik, a lövészethez meg hülye

Katona is voltam, húsz évesen behívtak másfél éves sorkatonai szolgálatra. Az alapkiképzés része volt az éleslövészet is. Előtte megtanultuk a géppityu (AMD 65 mintájú gépkarabély, a Kalasnyikov egyik változata) részeit, szétszedtük, összeraktuk, elmondták elméletben, hogyan kell lőni, majd mentünk lőni. Igazából nem bírtam elképzelni, hogy azzal a fegyverrel lőni is lehet, amit én raktam össze, de azzal kellett lőni. Hegyháthodász közelében volt a lőtér. Kezdetben kaptunk három lőszert, és céltáblára adtunk le egyes lövéseket. Nem sorozatot, egyes lövést. Feküdtünk hason, előre néztünk, előtte elmondták, hogy aki hátranéz azt pofán rúgják, nehogy lelője a parancsnokot. Vagy valaki mást. Csúnyán roncsol az éles lőszer, láttuk a bemutatón, mit művel messziről csontokkal és vasúti sínnel. Pörög, ha bejut e testbe, kóvályog és roncsol. Mikor a harmadik szomszéd lőtt, az már iszonyú hangos volt, mikor a második az még hangosabb, a szomszéd még annál is hangosabb, jajistenem, milyen hangos lesz, ha én lövök?! Aztán rám került a sor. Úgy csináltam, ahogyan mondták. A nézőke két széle és a tüske egy vonalban, cél a fekete mező alsó széle közepe. Eddig nem így lőttem, de követtem az utasítást. És amikor én lőttem, nem is volt olyan hangos, mint a szomszédé. Tényleg oldalirányban terjed a fegyver hangja. Céloztam, lőttem, háromszor.

Mikor mindenki végzett, odamehettünk a céltáblához. Kerestem a lyukakat, de nem találtam. Kis csodálkozás után lecsengett, hogy nem találtam el. Mikor jelentettük, hány találatunk volt, jelentettem, hogy egy se. Heten voltunk így, arra ítéltettünk, hogy ismétlés. Újra sorba kellett állnunk lőszerért. Vártunk, vártunk, szóltak, hogy hat ember mehet lőszerért. Én voltam a hetedik, ott maradtam egyedül. Mivel úgy tűnt most épp ráérek, elővettem a zubbonyom zsebéből a csokit, kicsomagoltam és beleharaptam. Látta ezt a zászlóalj-törzsfőnök, akinek Esze Tamás volt a beceneve, a feje akkor a szokásosnál is pirosabbra változott, miközben ezt közölte velem fennhangon:
- Csokit eszik??? A lövészethez meg hülye?! Na csak aszalódjon itt a napon!
Én gyorsan elcsomagoltam és zsebre raktam a csokit, nehogy azt is elvegye tőlem, de azt cseppet se bántam, hogy sütkérezhetek a szeptemberi napsütésben. Azt pláne nem ismerem el, hogy a lövészethez hülye lennék, ezzel nem is foglalkoztam. Azelőtt csak légpuskával lőttem, de azzal eltaláltam a céltáblán a fekete mezőt, a céllövöldében a hurkapálcát, lelőttem a pitypangról a sárga virágot, a verebet a háztetőről, és a kerítésre kitett gyufaskatulyát is elsőre eltaláltam. Csakhogy nem úgy céloztam, hogy egy vonalban a tüske a nézőkével, és cél a fekete mező alsó széle közepe. Hanem másképp, nem árulom el hogyan.

Mikor másodszor lőttünk céltáblára nem tudom hogyan sikerült, mert ellenőrzés nélkül mindenkinek beírták, hogy eredményes. Hanem aztán következett a sorozatlövés bukóbábura. Megint sorbaálltunk lőszerért, megint körbeadták a listát, amin aláírtuk az átvételt, amit már nem volt kinek tovább adnom, a kezemben maradt a tollal együtt. Igen jó toll volt. Mikor sorra kerültem, mondtam a tisztnek, hogy ez a toll nálam maradt, nem tudom kié. Nagyon megörült, mikor meglátta az elveszettnek hitt tollát, konstatálta milyen rendes ember vagyok, és örömében adott plusz egy lőszert, jutalmul. Nagyon megjutalmazott, mert mikor ellenőrizték, hogy hány lőszer van a tárban, leordították a fejemet, hogy nálam mért van hat helyett hét.

De azért lőhettem, háromszáz méterre, bukóbábura, teszek rá, hogy alsó széle közepe, úgy lövök ahogy szoktam. Elsőre két golyó ment ki, a bukóbábu eldőlt. Kérdeztem, hogy most mit csináljak, mondták, hogy a többi lőszert lőjem el a levegőbe. Ra-ta-ta-ta-ta, ki is lőttem, jaj, de jó vót!

Alig várom, hogy megint legyen egy kis ratatatata, persze nem balesetveszélyes körülmények között. Megértem Péter cárt, mért szeretett annyira lövöldözni. A lőfegyverek hangja inspirálja a férfiembert. És azt is megértem, hogy mikor Moszkva népe ünnepelni akarta a győztes hadvezért, akkor a cár a tömegben masírozott, mint Péter Romanov tüzér tizedes, tojva rá, kik akarják éppen kinyalni a cár seggét.