Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Antifinnya - szeretem

Elmúltak az ünnepek. A szeretet ünnepe is. Igaz, minden nap annak az ünnepe kellene legyen, de hát ez a trend, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Hallgattam, ez nem csupán abban nyilvánult meg, hogy nem írtam semmit, hanem hallgattam, ami körülöttem zajlik. Az ütötte meg a fülemet leginkább, hogy "nem szeretem". Olyan sokszor elhangzott, beszélgetésekben, meg az olvasott cikkekben is. Hogy nem szeretem a halat ezért meg azért, mert halíze van, meg halszaga van, meg szálkája van, hogy nem szeretem a bejglit, csak a kalácsot, hogy nem eszek mást mint disznóhúst, a csirkét nem szeretem, de a disznóhúsból is csak a combot és a karajt szeretem. Hogy milyen nehéz egy ünnepi ebédet összehozni, mert az nem szereti azt, amaz meg nem szereti amazt. Olvasom, hogy a pontypatkó mennyire gagyi, utálja az egész ország a pontypatkót ezért meg azért. No meg ezt az embert se szeretem, azt se szeretem, ennek persze komoly megalapozott oka van!

Eltartott egy darabig míg feldolgoztam, hogyan lehet ennyi mindent nem szeretni. Isten bocsássa meg, viszolygok a finnyás emberektől, mindig ezt kérdezem magamtól, voltak ezek az emberek már éhesek, amikor megették volna a vas szeget is, és voltak már boldogok, amikor hozzájutottak szikkadt zsíros kenyérhez? Nehéz az olyan emberekkel, akik nem éltek át nehéz időket.

Isten tudja mi okból, az ünnepekben többen éreztek késztetést, hogy elmondják nekem, mi mindent nem szeretnek. Nekem ez nem megy, hogy ennyi mindent ne szeressek. És az se megy, hogy kényszert érezzek tájékoztatni a környezetemet, mit nem szeretek.

Annyi mindent szeretek! Például szeretem a pontypatkót. Örömet szerzett, hogy minap az egyik multinál kaptam barátságos áron, és ma kisüthettem a kevésbé barátságos áron vásárolt olajsütőmön. Leesett egy darab uszony, és azt jóízűen elropogtattam míg készült a többi. Mert szeretem!
Szeretem a halat. Mert halíze van és halszaga van, a szálkával meg úgy csinálok mint a meggymaggal. Igaz, a pisztráng és a lazac kevésbé vonz,  se halízük, se halszaguk. De ezeket is szeretem, ha szívből kínálják!

Szeretem a szokatlan ízeket. Szeretem az ételeket, amit szívből sütött-főzött és szívesen adott valaki. Ha emlékeztet valami megszokottra, akkor ízért ízlik, ha valami teljesen ismeretlen új íz, vagy ha másképp készült mint a megszokott, akkor meg azért szeretem.

Szeretem a bejglit. Igaz, hogy az ideit elcsesztem, odaégettem és nem sikerült a töltelék. De volt bejgli, Istennek legyen hála volt idő megművelni, és van meleg otthonom ahol megehettem, és volt kivel megosztanom.

Szeretem a girbe-gurba karácsonyfát, és szeretem, amikor meggyújtjuk rajta a viasz gyertyákat. És szeretem elénekelni a kiskarácsony-nagykarácsonyt, és szeretek ilyenkor elgondolkodni, vajon jövőre mit tehetnénk azért, hogy ne legyen ekkora kapkodás, hanem a legszebb pillanatokra jusson több idő.

Szeretem az őszinte szót.

Szeretem a hitet, és szeretem amikor emberek a saját hitüket felvállalják!

Szeretem a bizalmat, és szeretem, ha megbíznak bennem.

Szeretem azt is, amiről úriember nem beszél.

Szeretem az egri bikavért. Tán túlzottan is. Milyen sok embernek milyen sok, teljes odaadással végzett munkája van abban, hogy nekem örömet okozzon!

Szeretem a jól végzett munkát. Szeretem, mikor a saját munkám eredménye vállalható. Szeretem, hogy vannak emberek, akik motiváltak megbecsüléstől függetlenül, akik önmagukat múlják felül időről időre.

Szeretem azt a lökött kutyát az udvaron. Puli a lelkem, önérzetes, öntörvényű. Világgá szalad amikor kocsival járok be, tudja, hogy olyankor nem tudok rászólni. Sokáig mérgelődtem emiatt, szidtam, morgolódtam, amikor hazajött, hogy hol az anyád pitvarában voltál, mit képzelsz magadról. Nem hatotta meg. Ám amióta örülök amikor hazajön, örömmel jön haza a csavargásból.

Szeretem a természetes emberi megnyilvánulásokat. Hm, vajon a kor teszi, hogy minap meghatódtam Shane Tusup beszédén? Geréb Ágnes dolgáról nem nyilvánítok véleményt. Elfogult is vagyok, újságcikkek alapján meg inkább nem mondok semmit. Őt magát nem ismerem, viszont ismerek olyan embereket akik őt szeretik, és én azokat az embereket szeretem. Ismerek gyerekeket akiket ő segített világra, és szeretem azokat a gyerekeket.

Szeretem a Dalriada zenekart. A senki által sem ismert és semmilyen díjat nem kapott csapatot, akik mindettől függetlenül nagy szívvel és energiával művelik amit művelnek, és hajtja őket valami, aminek számomra legkellemesebb mellékhatása, hogy feldob, felemel. Ez az egyetlen zenekar, amelyiknek az összes albumát eredetiben vásároltam meg, ennyit tudok tenni értük.

Vannak emberek, akiket minden racionális ok nélkül szeretek. Nem mondtam meg nekik. Azt tán észrevehették, hogy bármikor jöhetnek hozzám bármilyen kéréssel (amire merek nemet is mondani), de elég ez? Nem hinném.

Szeretem magamat? Nem eléggé, úgy érzem.

Szeretem, hogy szerethetek!



 

 
 



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2021 >>

Statisztika

Most: 1
Összes: 116199
30 nap: 2123
24 óra: 63