Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Vallástalanság

A cím nem túl eredeti, a Sorstalanságra hajaz. Direkt volt, de ez csak a legvégén derül majd ki. Olvastad a Sorstalanságot? Hiába láttad a filmet, ha nem olvastad, nem tudod miről szól a Sorstalanság. Az a film egy hamisítvány. Ha van sorsunk, akkor nem számít a szabad akarat, de ha van szabad akarat, akkor nincsen sors. Ez a gondolatmenet adta a könyv címét. De most nem erről akarok írni.

1.

Római katolikus pap öntötte rám a keresztvizet, azt beszélik, hogy féldecis pálinkásüvegből. Remélem így igaz! Apám párttag volt, méghozzá meggyőződéses kommunista, nem vittek szüleim templomba, ők maguk se jártak. Nem is forszírozták, hogy járjak misére, kimaradt a gyerekkoromból ez az élmény. A templom szimbolikusan értendő, nincs Ságodban templom, hanem az iskolában egy spanyolfal mögött van az oltár, iskolaidőben a spanyolfalon tábla volt, mise idejére azt leakasztották, és elhúzták a spanyolfalat. Még mindig így van, csak az iskola már nem iskola. Pedig apám volt papipari tanuló is. Ezt majd egyszer elmesélem.

A ságodi iskolának négy tanterme volt, délelőtt jártak a felső tagozatosok, délután az alsósok. Általában öt óra körül ért véget a tanítás az alsósoknak. Amikor eljött a hittanoktatás ideje, tanítás után volt a hittanóra. Akkor már sokat olvastam, érdekeltek a természettudományok, nem tudtam mit kezdeni azzal, mikor a pap teremtésről beszélt. Nem értettem az egészet, az akkori világképemtől idegen volt, amit ott tanultunk. Ám a legnyomósabb érv az volt, hogy amikor tavasszal már sokáig volt világos, szívesebben mentem volna a rétre tanítás után hittanóra helyett, így aztán mikor megtudtam, hogy ez nem is kötelező, úgy döntöttem nem fogok hittanórára járni. Emiatt nem lehettem elsőáldozó sem, de nem bántam. Azt se tudtam mi az.

Gimnáziumban a dialektikus materializmust tanultuk, mint legfejlettebbnek mondott filozófiai irányzatot. Logikusnak tűnt, elfogadtam, nem is fordult meg a fejemben, hogy másképp gondolkodjak a világról. Minden alapot megkaptam ahhoz, hogy ateistaként éljem le az életemet. Csakhogy nem akartam úgy járni egy úton, hogy a többit nem is ismerem. Ez a késztetés nem múlt el a korral sem. Mindig ott motoszkál a kíváncsiság, hogy milyen lehet az ismeretlen. 

2.

Eléggé fiatalon úgy jártam, mint Saulus. Megtértem, azt mondják, de nem szeretem ezt a szót. Megismertem hívő fiatalokat, és villámgyorsan a gyülekezeten belül találtam magam. Ez a gyülekezet nem volt bejegyzett egyház, a Hit gyülekezetesek úgy csúfoltak minket, hogy a kekuzós szekta. Egy hosszú könyv megtelne elmesélni, mi zajlott le bennem, mikor a döntést meghoztam, milyen volt az élet a gyülekezeten (mondjuk ki nyugodtan: a szektán) belül, és három év elteltével mért léptem ki. Szerencsésebb voltam, mint néhány ismerősöm, nekem nem a pszichiátrián keresztül vezetett az út kifelé. Csak utána öt évig zombi voltam. Eléggé profi agymosás folyik ilyen társaságokban, maradt belül egy görcs, a lelkiismeret-furdalás, hogy feladtam. Letértem az útról, de nem volt előttem másik. Öt év után elolvastam néhány könyvet Oshótól, akkor szabadultam fel. Nekem Osho segített. Ő egy nagyon könnyen félreérthető guru, nem is ajánlom senkinek. Nem is azért kerültek a kezembe azok a könyvek, hogy Osho útjára lépjek, hanem mert akkor arra volt szükségem. 

Látókörömbe került a buddhizmus, a spiritualitás, a táltosok világa, a MAG mozgalom, sok minden, de a szektás évek tapasztalatai megóvtak attól, hogy bármelyikre feltegyem az életemet. Egyszer olvastam az unitárius vallásról és unitárius akartam lenni. Megnéztem egy unitárius istentiszteletet a Duna tévén, utána már nem akartam unitárius lenni. Nem fogott meg. Az emberek befeszültek, a prédikátor hangjában nem volt se élet, se tűz, se természetesség. Később a refomátus egyházról hallgattam meg egy ismeretterjesztő előadást, református lelkész adta elő, és ahogy mondta-mondta, egyre kevésbé volt szimpatikus a református egyház. Pl. azért, mert mesélt arról, hogy a katolikus papot sok helyen nem engedik be a református templomba, temetőbe, még akkor se, ha a legjobb barátját temetik, fél óra múlva meg már azt mesélte, hogy ő (a református lelkész) egy bakonyi községben volt katolikus temetésen. Érdekes, nem dobták ki a katolikus templomból, ez a tolerancia sokkal szimpatikusabb. Arról is mesélt, hogy Hollandiában húsznál több református egyház van, de azok még egymást is utálják. Mikor ott tartott az előadásban, hogy sokáig azért nem épülhetett református templom Zalaegerszegen az evangélikus mellé, mert Mindszenty József azt mondta, az eretnekeknek elég egy templom is, akkor már azt mondtam, ez az, tökös legény volt Mindszenty! Pedig azelőtt elég negatív információim voltak róla, amiket a falumbéli öregek mesélték viselt dolgairól, sőt, más faluból való öregek is, akik summásként szolgáltak a ságodi Mindszenty birtokon. Na akkor gondolkodtam el azon, hogy van énnekem születési egyházam, nem kellene oda visszatérni? Végülis ez az egyház toleráns és sokoldalú.

3.

Isten látja lelkemet, nyitott voltam a dologra. Vannak is mélyen vallásos katolikus ismerőseim, akiket szeretek és becsülök. Hanem aztán feltűnt, hogy amikor a hitükről beszélnek, visszatérő téma a szenvedés. Ez részben megmagyarázza azt, mért látok oly gyakran néniket kijönni a templomból olyan arckifejezéssel, mintha odabent megkínozták volna őket. Nem ezért vagy azért, de reklámarcnak nem a legalkalmasabbak. Történt egyszer régen, hogy barátaimnál időzve jajveszékelést hallottunk a folyosóról. Jaj, Szűz Mária, segíts meg minket! Rohantunk ki a folyosóra, mi baj van, mi történt? Mosolygó néni és bácsi nézett ránk vissza, semmi baj, megyünk szentmisére. Hangoltak. Mi folyhat odabent? Nem akarom tudni! Már az is gyanús, hogy az ábrázolásokon, szobrokon, festményeken a szenvedő Krisztus jelenik meg. De mért nem a feltámadt Krisztus? Feszületek, piéta szobrok, csupa-csupa szenvedés. Pedig az evangélium azt jelenti, örömhír.

De nem csak a negatív dolgokat veszem ám észre. Minden egyházban lehet hibát találni, de az a közösségi élmény, amit adni tud, létszükséglet.  A közösség miatt van szükség egyházakra. Egyszer az akkori kedvesem elhívott, hogy menjek el vele húsvéti misére. Ott volt a kislánya is, olyanok voltunk, mint egy család. Jó volt, pláne évekkel az után, hogy a saját családom szétesett. És láttam egy ságodi családot, akik szintén együtt voltak ott a misén, szülők, felnőtt gyerekekkel. Sajnálom, hogy ez az élmény kimaradt az életemből. Kár, hogy nem vittek a szüleim templomba. Amikor a széphavasi kápolna alapjait megáldottuk, együtt imádkoztunk, egyek voltunk, és ez olyan természetes volt akkor, hogy katolikus módra áldunk. Még ma is megvan itthon az a bádogbögre, amiből a bort locsolták az alapra. Amikor búcsúzóul együtt énekeltük a Boldogasszony anyánk kezdetűt, hajadonfőtt, senkit se érdekelt, hogy szakad az eső. Ezekért az élményekért már érdemes volt megszületni.

A népszámláláskor és az adóbevallásban katolikus vagyok. Amikor a katolikus egyházat támadják, engem is támadnak. Nem keresgélek tovább, de itt meg is húzom a határokat.  Elutasítom az egyházi rendet, a saját értékrendem szerint akarok élni. Nem árulom el milyen az, ha tudnád, ugyan mit kezdhetnél vele?

4.

Látok embereket, akik hisznek Jézus Krisztusban. Engem ez nem elégít ki. Nem Jézus Krisztusban akarok hinni, hanem ugyanazt a hitet megélni, abban hinni, amiben Jézus hitt. Látok embereket, akik a Bibliában hisznek, az egész életüket arra építik. Csúnyát mondok, ismerve a keletkezési körülményeit, nem hiszek abban, hogy a Biblia minden szava szentírás. Abban is kételkedek, hogy amiket töröltek belőle, egyik sem volt szentírás. Lehetséges, hogy tévedek. De akkor sem törvénykönyv. Azt végképp nem tudom elfogadni, hogy ez az egyetlen szentírás, és hogy ami a Bibliában nincs benne, az ördögi, istentelen. Okkultizmus, ez a kedvencem, többször megkaptam a bírálatot, hogy okkultista vagyok. Olyanokért például, mert azt mondtam, a keleti bölcsek nem hülyék. Megvan a helye, szerepe a Bibliának, de ez csak egy eszköz arra, hogy Isten szóljon az emberhez. Az egyik eszköz, nem az egyetlen. Nem azért van, hogy fogva tartson.

Ezek a leragadások azok, amiktől szaladhatnékom van, ha ilyennel találkozok, és a korlátozások is. Van mikor az ember szíve azt súgja tedd, de a lelki vezető - aki egy másik ember - azt mondja, ne tedd. Tilos, még azt is megmondja mért lesz rossz neked, ha mégis megteszed. Ne lopj, az rendben van, ne paráználkodjál, na, ennek hol van a határa? Ha tiszta szívből jön, gonosz szándék nélkül, de házasságon kívül történik meg két független ember közt, az is paráznaság? A vallási törvény merev. Szexelni csak jogosítvánnyal szabad, a jogosítványra az van írva, hogy házassági anyakönyvi kivonat. Egyesek odáig elmennek, hogy még jogosítvánnyal sem lehet csak úgy, hanem kizárólag gyermeknemzés céljából. Azt nem tudom, közben kell-e citromot szopogatni, hogy ne vigyorogjanak. Ismerek olyan katolikus férfit, aki megvonja a feleségétől az örömöt, mióta megfogant a legkisebb gyerek. Így tartja helyesnek, a feleség hűséges, de szenved. Még olyan jelzőkkel is lehet találkozni, hogy a szexualitás förtelmes bűn. Nem az. A szexualitás a legcsodálatosabb dolog, ami nő és férfi között megtörténhet. Istentől való ajándék. Az ajándékot visszautasítani sértés! Vannak ugyan negatív jelenségek, amelyek a szexualitáshoz köthetők, előfordul nemi betegség, kihasználás, mértéktelenség, kiégés, csalás, erőszak. Az evésnek is hasonlóak a veszélyei, létezik ételmérgezés, hiánybetegségek, mértéktelenség, elhízás, halálesetek. Sőt, az éhes ember még lophat is, rabolhat is elkeseredésében, mint ahogy a szexuálisan kiéhezett ember erőszakra vetemedhet. Akkor már mért ne lehetne az evés is förtelmes bűn, ha ennyi bajt okozhat? Elvégre az is egy természetes szükséglet. Vagy a másik megoldás, de ez már vallásokon kívüli, hogy mindkettőt tanuljuk meg egészségesen megélni.

Egyszer megkérdeztem egy szimpatikus Krsna tudatú adománygyűjtő fiatalembertől, hogy az ő közösségükben mért tiltott a teafogyasztás. Azt még megértem, hogy a hús, az alkohol, a dohányzás és a kábítószer tilos, de a teát és a kávét nem értem miért. Azt válaszolta, hogy gyógyításhoz ők is használnak teákat, sőt, ha a kábítószer gyógyászati célokat szolgál, például műtéteknél érzéstelenítésre, még az is elfogadott. Ellenben, ha élvezetből issza a teát, az nem megengedett. Hm.

Szenvedés, lemondás. Gyakran hallom, hogy ezeket az Úr számon tartja, és majd megfizet nyilván. Nem tudom, az Úr számon tartja-e, de az biztos, hogy az ember számon tartja. Én hálistennek nem vagyok üzleti kapcsolatban Istennel, nem tartozik nekem semmivel, én tartozok neki, hálával.

5.

A vallás civilizációs találmány. A teremtéstől elszakadt ember megalkotta a civilizációt, és ebben a mesterséges világban kapott szerepet a vallás. Az olyan embernek, aki ismeri a teremtés rendjét, nem szakadt el attól, nincs szüksége vallásra. Hite, ismerete van.  A vallástalanság nem biztos, hogy hitetlenség. Sőt, megkockáztatom, hogy a vallástalanság nem hitetlenség. Még az ateistáknak is van hitük, nem is kicsi. 

Minden ember valamilyen feladattal születik a világra, megvan a saját útja, és azt csakis ő maga találhatja meg. Van úgy azonban, hogy az ember, aki megtalálta a saját útját, nem ismeri fel, hogy ez külön neki szólt, hanem azt gondolja, megtalálta az egyetlen igaz utat, és másokat is oda akar terelni. Teszi ezt puszta jóindulatból, mert azt gondolja, mindenkit ugyanaz tesz boldoggá. Később a tanítványai mutatják az irányt, majd az ő tanítványaik, beleszerkesztve a tanításba a saját korlátaikat és félelmeiket. Idővel az eszme megmerevedik, regulává alakul. A vallás abban a pillanatban jön létre, amikor már nemcsak a tanítás él (és torzul) tovább, hanem a tanító neve is védjeggyé válik.  Így aztán mit is csinál a vallásos ember? Valaki más útját járja (de még annak is a torzított változatát), ahelyett, hogy megkeresné a sajátját. Lehet attól még boldog, elégedett az élete. De lehetne még ennél is boldogabb és elégedettebb. 

Hinni lehet meggyőződésből, vagy tanítás elfogadása által is. Az utóbbi gyenge alapokra épül. Elhiszem, vagy hiszem, nem ugyanaz. A meggyőződéshez szükséges egy személyes élmény, ami kitörölhetetlen. Képes egy ember évekig bízni a párjában aki megcsalja és erre figyelmeztetik is. De nem hiszi, egészen addig, amíg meg nem győződik róla. Egy gyereknek évekig papolhatsz eredménytelenül, a személyes tapasztalatait sokkal inkább elfogadja. Felnő az ember, formálja a társadalom, és egyre inkább hajlamos azt elfogadni amit mások is elfogadtak, amit mások mondanak, egyre vonzóbb alternatíva beállni a sorba. Ezzel együtt egyre befolyásolhatóbb, sebezhetőbb. Ha a békát forró vízbe dobod, menekül, kiugrik. De ha a békát hideg vízbe rakod megfőzheted. Nem menekül, mert mindig csak egy picivel lesz melegebb a víz. Így válunk mi is a társadalomban az idomítás csodáivá, mindig csak egy picivel kerülnek odébb a határok. De ez már egy másik téma. 

Minden vallás értékes, alkalmas arra, hogy az útkeresőnek erőt, lendületet adjon. Csak az útkereső nehogy elfelejtse, hová indult. A szabad lélek előbb-utóbb megtalálja a helyét, de amint egy megmerevedett eszmerendszerhez köti magát, megszűnik szabad léleknek lenni. Kimarad a saját életéből. Ha van vallásod, akkor leálltál a saját utad keresésével. Ha meg akarod találni a saját utad, nincs szükséged arra, hogy hosszú távon valláshoz kösd magad. Számomra ezt jelenti a vallástalanság.