Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Bemutatkozás 2.

A kígyó évében és a skorpió jegyében születtem, régi magyar nevén az Enyészet havában. Születésnapom nemzeti gyásznap, de a hivatalos álláspont szerint nem miattam. Apám akkor büszkén ment végig a falu főutcáján, mondván: Károlynak Károly napján Károly fia született! Nehezen illeszkedtem be a társadalomba, mert a Cskálov utcában nőttem fel. A beilleszkedés ott szokott elakadni, mikor a lakcímet kellett bediktálni. Nem értették, én meg elkezdtem betűzni szépen, hogy Csé, mint Cskálov... Akkoriban azokat irigyeltem leginkább, akik a Sas utcában laktak, azt legalább ki lehetett mondani. Hanem aztán eljött 1991, és új nevet kaptak azok a közterületek, melyeknek névadója kommunista volt, és Valerij Cskálovról is azt képzelték, Istennek legyen hála! (Akkor kapott új nevet a Cigány utca is. Most Tó utca a neve. Így tudtam meg, hogy a cigány komcsi volt, de a tó nem.) Attól kezdve a Paperdő utcában laktam, ugyanabban a házban, még mindig a szüleimnél, és boldogan diktáltam be új lakcímemet, mire visszakérdeztek: ki volt az a Pap Ernő? Akkor inkább elköltöztem.

Ságodban nőttem fel, ami születésemkor még önálló község volt, de öt éves koromban Zalaegerszeg városrésze lett. Erről nekem nem szóltak, ezért úgy lettem falusi gyerekből városi gyerek, hogy nem is tudtam róla, téves identitással nőttem fel, ráadásul a Cskálov utcában....

Falunkban több olyan Horváth vezetéknevű família is van, melyek egymással nem rokonok, ragadványnevekkel különböztetik meg őket. Mi a Gyura Horváthok vagyunk, erre utal a nevem elé biggyesztett Gy. betű. (Pl. apámat egyszerűen úgy emlegették, hogy Gyura Kari subakos fejű, de azt senki nem tudta megmondani, mit jelent az, hogy subakos. Lányomnak még elmondtam, hogy ő a Gyura Janka, de ez a hagyomány máshol elfelejtődik.)

Kilenc évig jártam ugyanabba a gimnáziumba. Négy évig tanulni, később öt évig szülői értekezletre. Voltam már nyúltenyésztő, árukiszállító, figuráns, földmérő gyakornok, rakodómunkás, gazdasági ügyintéző, bolti eladó, múzeumőr, gazdasági vezető, köztisztviselő. No meg katona is, önként, mert muszáj volt. Tizenhat évig elmondhattam, hogy jártam Lengyelország legmagasabb hegycsúcsán, de még soha nem jártam Lengyelországban. Egyszer stoppost vettem fel, mikor gyalog voltam. Egyszer egy vakond belekakált a tenyerembe. Történt velem ezer kaland! Kedves emlékem egy biciklitúra a Zalaegerszeg, Pápa, Kisbér, Komárom, Esztergom, Visegrád, Nagymaros, Diósjenő, Salgótarján, Pásztó, Mátraháza, Eger, Szilvásvárad, Jászberény, Budapest, Szántód, Tihany, Badacsony, Zalaegerszeg útvonalon.

Aki azt hiszi, hogy egész végig hülyéskedtem, nagyot téved.

Végezetül egy film, amit fél évszázados fennállásom alkalmából kaptam ajándékul legszebb lányomtól, akinek pont annyira nincs humora, mint az apjának:

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

GE - ÉRd

2015.07.02 21:55

P. Horvtáh Pista onokájaként és mint Csukálovista (kiskoromban azt hittem, hogy a csukáról nevezték el, hát nem sokkal érthetőbb?) szólok itten hozzája a jófej írásodnak...ha fölnéztél a szemközti dombra, a Kútdombra, emlékszel-e, hogy ott laktak egy füstös bodegában cigányok, a füstje jól látszott az ablakunkból is. Hozták magukkal a szagukat is, amikor kéregetni jöttek. Tán Mari volt az anya, volt egy kislánya, aki hamar meghalt, talán tüdőbaj?
Rabok is laktak ott előttük ugye? Kérdelek én téged, a hagyományok őrét.

Góth Beáta - f.gothbea@gmail.com

2014.09.05 16:41

Tényleg ezek a jelzők a nevekhez :-) A másik, nem közös, nagyapám pedig a Piszka Horváth volt . Kész néprajz :-)