Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Állatbarátság, szerintem

Néha az állatvédőktől kellene megvédeni az állatokat

Szeretem az állatokat. Most már annyira szeretem, hogy nem zárok állatot ketrecbe. Nem volt mindig így, tartottam madarat kalitkában, halat akváriumban, tengerimalacot terráriumban. Ma már nem tenném. Sem kalitkában, sem akváriumban, sem terráriumban nem tartanék állatot. Mind ketrecnek számít. Mint ahogy ketrecnek számít a városi lakás kutyának, macskának. Őket sem zárnám ketrecbe. Persze ésszerű keretek között, ha haszonállatom lenne, valahogyan körbe keríteném a mozgásterét. Kassai Lajos véleményét osztom: tartsd az állatot természete szerint. Van az állatnak természetes igénye, ezt ismernie és tisztelnie kell annak az embernek, aki azért az állatért felelősséget vállal.

Ott vannak például szerencsétlen városi kutyák. Kedvencek, mert olyan cukik. De vajon a gazdáik is cukik? Megadják a kutyáknak azt, amire szükségük van? Mozgásteret, természetes környezetet, kutyatársaságot? Szerencsétlen állat ott él egy mesterséges környezetben, mesterséges klímában, bezárva egy ingerszegény környezetbe mikor senki sincs otthon, miközben legszívesebben kergetőzne, szaladgálna, szaglászna. Nem teheti. Jön haza a gazdi, elviszi a kutyust sétálni, és akkor ugyanúgy nem teheti. Lábhoz, pórázon, nem szaglászni, nem odamenni más kutyusokhoz, egyáltalán, ne csináljon semmit amihez kedve volna. Így telik egy városi kutya élete. Élet ez?

Na ezért nem tartanék kutyát városi lakásban. Falusi házban lakom, ott tartottam kutyát, pulit. Mi kell egy pulinak? Tágas legelő, ahol szabadon nyargalászhat, nyáj, melynek elcsaholhatja a miheztartást, szabadság. Nem tudtam megadni neki, ehhez képest az udvar, ahol szabadon mozoghatott, erős kompromisszum volt. Még egy fél birkám se volt, amit terelhetett volna, jobb híján az utca járókelőit terelgette, a kerítésen keresztül. Megfutotta a saját köreit amikor elszökhetett, ezt akkor tette, amikor tolattam be autóval és tudta, most nem tudok rászólni. Úgy tudom, más pulik is hasonlóan tesznek, megfutják a köreiket. Míg aztán egy napon a szaladás egy lakott területen ki tudja milyen sebességgel száguldozó autóval ütközve ért véget. Nem tudtam megvédeni a saját szabadságvágyától. Kötöztem volna meg? Nem. Azt gondolom, pulit csakis tágas legelőn szabad tartani, ott a helye. A megoldás az lett volna, ha inkább eleve más fajtát választok, amelyiknek tudom biztosítani a természetes igényeit.

Volt dolgom olyan "állatvédővel", aki ezt másképp gondolja. S.O.S. gazdát keres pulinak, de olyannak nem adja, aki udvaron tartaná, csakis olyannak, aki kanapén tartja, tágas legelő szóba sem jön. Pulit kanapén. Na ne! Ez hosszú távon kínzás! De ezt a sorsot szánja a pulinak. Az ilyent nemhogy állatvédőnek nem nevezném, de azt se volna szabad megengedni, hogy 500 méternél közelebb menjen bármilyen állathoz. Majd ha bebizonyította, hogy ismeri a plüss puli és az eleven puli közti árnyalatnyi különbséget, akkor esetleg szűkíthetjük a kört 50 méterre, de addig inkább ne!

Olvasom a hírekben, hogy "állatvédők" szabadon engedték egy cirkusz állatait. Végül előkerültek az állatok, csak nem élve. Mind elpusztultak a szabadban. Jól megvédték őket, gratulálok! Magam is állatkínzásnak tartom, ami a cirkuszokban folyik, simán betiltanám, hogy cirkuszok állatokat tartsanak, mert kín és szenvedés azoknak az állatoknak az élete. De sikerült bebizonyítani, hogy a felelőtlen "állatvédelem" még a rossz gazdánál is veszélyesebb tud lenni. Olvasom a hírekben, hogy "állatvédők" meg akarják menteni a szumátrai orrszarvút. No de ezt nem úgy gondolják, hogy megmentenék az állatok természetes élőhelyét, hanem úgy, hogy az összes szumátrai orrszarvút elköltöztetnék állatkertbe, mondván, "bárhol jobb helyük van, mint a dzsungelben". Ja. Végülis az őserdő csak az otthonuk. Az embernek meg bárhol jobb helye van, mint az otthonában, a halnak bárhol jobb helye van, mint a vízben? Kb. ennyire logikus a gondolatmenet.

Olvasom egy fórumon, "állatbarát" kérdezi, hogyan szoktathatná le a nyuszikáját arról, hogy megrágja a bútorokat. Oké, néhány óráról én is hiányoztam általános iskolában, más is hiányozhatott, amikor a rágcsálók tulajdonságairól volt szó. Segítsünk hát neki, hogyan szoktathatna le egy rágcsálót a rágcsálásról. Kb. úgy kell, ahogyan a halat leszoktatni a vízről. Ha hallal sikerült, a nyúllal már simán menni fog! Addig is inkább tartson plüssnyulat, ha kérhetném.

 

 

 
 



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2021 >>

Statisztika

Most: 1
Összes: 116196
30 nap: 2121
24 óra: 61