Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Miről lehet megismerni a repülő nyulat?

Miről lehet megismerni a repülő nyulat? Arról, hogy egy nagy sast visz a hátán. Eddig érdekes volt, pedig régi vicc, de mi lehet a történet esszenciája? Az is érdekes, hogy Püspöki Grácián kitűzte a magyar zászlót Buda várára, de még érdekesebb az, ki volt, hogyan élt Püspöki Grácián. Aki nem hiszi, járjon utána! Addig elmesélem a nyulat.

Volt egyszer egy nyúl, aki magasra vágyott. Bujkált a sűrű fűben, ijedezett a rókától, az égi madaraktól, a neszektől és a saját árnyékától. Feltekintett az égre: Istenem Istenem, magas ez a fű, azt se látom mitől ijedek meg, de ha odafent lehetnék a magasban, nem félnék semmitől! Bárcsak repülhetnék! Hallják ezt a többi nyulak. Hahaha, te nyúl vagy, a nyulak nem repülnek! Járj csak gyalog, és fuss, ha kedves az életed! Ám a nyúlnak egyre kevésbé volt kedves az élete, kínozta a vágy, sóvárgott, emésztette magát. Rágta a bánat, hogy nem repülhet. Azt mondotta, Istenem Istenem, tudom, hogy nem engedhetem meg magamnak, de add meg nekem, hogy csak egyszer az életben repülhessek! Csak egyszer!

Egy szép nap reggelén azt mondta a sas: Istenem, köszönöm, hogy megadod a mindennapit, és hálát adok, hogy ma is megadod a mindennapit! Repülni is annyira jó, az olyan laza!

Mondá az Úr: legyen meg mindkettejük akarata! Felszállt a sas, hogy megkeresse a mindennapi betevőt, meg is látott egy imádkozó nyulat a sasszemével, alábukott, megmarkolta és vitte. A bolond nyúl meg észre se vette, hogy repül, hogy most történik az, amire mindig is vágyott. Rémülten arra gondolt, hogy mindjárt megeszi a sas. Behunyta szemmel siratta stresszes életét, nem nézett le a tájra, ahol nemrég még arról ábrándozott, hogy csak egyszer hadd repülhessen az életben.

Így történt, hogy a nyúl öröm nélkül halt meg, holott teljesült minden kívánsága. Ki látott már ilyent!? No de történhetett ez másképp is.

Vitte a sas a nyulat, és a nyúl boldogan repült! Hálás volt, hogy teljesült a leghőbb vágya, bánta ugyan egy kicsit, hogy nem elég pontosan fogalmazta meg a kívánságát. Ha újra kezdhetné, azt kívánná, hogy elmesélhesse az unokáinak, milyen a magas fű idefentről. Igen, az volna a szép, elmesélni az unokáknak milyen volt repülni. Ám nem sokat bánkódott, ez van, ezt kell szeretni. Élvezte, hogy repül, sikongatva, extázisban.

Akkor a sasnak eszébe jutott, hogy ma szívesebben enne inkább halat. Letette a nyulat a fűre, és elrepült a tó felé.