Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Varjak vagy ne varjak?

A Hazafias egerszegi varjak folytatása

Miután kijött belőlem a hazafias egerszegi varjakról szóló szösszenet, kattogott az agyam, hogy nem is a varjak hazafiasságáról szólna az egész, az csak egy poén, és tovább szövődött a gondolat, ami oda már sehogy se volt beilleszthető, leírom külön. Sokszor nem bírok mit kezdeni azzal a mentalitással, hogy a város az csak az emberé és házi kedvenceké, ha megtelepszik a városban egy olyan állat aminek a biológiában és zoológiában járatlan átlagpolgár szerint erdőn-mezőn a helye, olyan madár, amelyik nem fütyül olyan szépen mint a rigó, nosza, űzzük el, irtsuk ki, nem ide való. Félünk tőle, pedig általában csak az ismeretlenség az ami félelmetes. Miközben zöldítjük ki gazdaságunkat, életvitelünket, irtózunk attól ami természetes. Vajon száz évvel ezelőtt is így gondolkodott a városi polgár, amikor a városi utcákon is bőven termett a lócitrom, a tehénlepény, a báránygané? Akkor is háborogtak a népek, hogy a varjak potyogtatnak és kárognak?

Zöldülünk erősen, napkollektorok, napelemek, pelletkazánok, geotermikus energia, hulladék-újrahasznosítás, és mindezt úgy hívjuk, környezetbarát. Márpedig ez kevés ahhoz, hogy egy város környezetbarát legyen, nem  megújuló energiaforrásoktól és a hulladékgazdálkodás módjától lesz környezetbarát valami-valaki, hanem attól, hogy valóban barátja a környezetnek, illetve barátjának tekinti azt, ami a környezetben természetes. Lehet sterilizálni a városokat, kiűzni a nem szimpatikus állatokat, lehet azt mondani, hogy márpedig a város az emberé és punktum, csakhogy az olyan város nem más, mint egy rákos daganat a Föld testén.

Nem egyszerű, de tudomásul kell venni, hogy a természet erősebb. Sőt, okosabb. Aki nem hiszi, járjon utána! Lehet irtani, vegzálni a varjúfészkeket, szitkozódni, átkozódni, de sikerült bárhol is ilyen módszerekkel elűzni a varjakat? Nem. Problémás az együttélés, egyik út a harc. A reménytelen és cseppet sem hatékony harc. Másik út, hogy olyan megoldást keresünk ami mindenkinek jó. Nem tudom, van-e módszer arra, hogy a varjakat át lehet-e szoktatni másik fészkelőhelyre. Ha nem, akkor mondjuk a járókelőket megvédeni a rájuk hulló ürüléktől vannak eszközök. Az autókat meg le lehet mosni, én is úgy szoktam. Legalábbis az én autóm mosható, javaslom vegyen mindenki olyant! Háborogni meg annyi mindenen lehet, akinek arra van igénye, az tegye.

Skandináv példákat lehet látni a médiában, hogyan oldják meg a természettel való együttélést. Hazai példáról még nem hallottam. Háborgásról igen, és arról, hogy a környezetvédelmi hatóságok büntetnek környezetkárosításért, varjútojásonként szorozva valamit. Ilyenkor arra gondolok, vajon van a hatóságnak más eszköze és forrása azon kívül, hogy büntessen? Mondjuk olyasféle, hogy egyes városok vezetőivel együttműködve szakmai, esetleg anyagi segítséget nyújtson környezetbarát megoldásokhoz? És ha lenne ilyen, volna rá igény?

Reménykedem, bizakodom, hogy változhat még jó irányban is a szemlélet, a gondolkodásmód. Faluhelyen nincs ilyen probléma, a falvakban gólyafészek van, és a gólyafos sem mennyei manna, mégse háborog senki. Szeretjük a gólyákat. Vajon a gólyák tudnak valamit, hogy még véletlenül sem költöznének városba?

 

 

 
 



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2021 >>

Statisztika

Most: 1
Összes: 116196
30 nap: 2122
24 óra: 62