Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Petrovics Rita versei

Szűk körben ismert kortárs költőnk Petrovics Rita, kinek versei igen sokszor szépítették meg a napomat. Mint ahogy a beszélgetéseink is, az egyik legjobb dolog ami történt velem, hogy ismerhetem őt személyesen is. Ahogy ír, egyszerre fakad valahonnét nagyon mélyről és nagyon magasból. Kedvenceimből válogattam, korántsem teljes körűen, olvassátok szeretettel itt is, és a Csillagréten is! :)

Te és Én

Orcámon könnypatak,
de hozzád elér kezem!
Égi Atyám,
Téged szólít édes- bús szívem!

Csak egy kicsit
vígy magadhoz a fénybe
nem többre, csak a
lét tört percére!

Simogató lágy szókkal
enyhítsd sebzett
lelkemet....

Égi Atyám! Így csitíts el,
mikor a világ bennem
Megremeg!

Áldó palástod vállamra vetve
nem félek a sötét
rengetegbe!

De a szívem...
néha sebesre tépem...
Arcomon folyik el
Minden hitetlenségem.


14.01.19

 

Harmónia

Gömb, melyben a varázs rejlik;
Csönd, melyben a hangod sejlik.

Szív, melyen az élet dobban;
Ész, melyben a láng fellobban.

Szó, mely hordja a lélek hangját;
Kéz, mely simít, áldást ad rád.

Puhán, csenden, csillag sodrán
Élő lélek, Isten útján.

Áldás!
14.01.06 Vízkereszt.

 

Kell legyen

Engedve...

Kell legyen titok, édes
kell legyen hang, érces
kell legyen szó, csendülő
kell legyen csend, bilincselő
kell legyen tűz, fehéren lángoló
kell legyen fagy, s kékjéből szikra.

játékosan...

Kell legyen titok, édes;
ércen csilingelő, végtelenül véges.
Kell legyen hang, érces
bilincselő, fehér lángos, mi kérges.
Kell legyen szó, csendülő
bilincselőn, fehér lángból, viaszkot szülő.
Kell legyen csend, bilincselő
fehéren lángoló, kegyetlen erő.
Kell legyen tűz, fehéren lángoló
kékjéből szikra, édes, ércen sercenő.
Kell legyen fagy, kékjéből szikra
édes, érces, mézéből bilincs, mi kilincs.

Komolyan....

Kell legyen titok, mi édesen omlik válladra
ércen csilingelőn, forrjon ajkadra, a szóból igézet,
ISten halvány köpönyege dalban, köréd.
Kell legyen érces fehéren lángoló szikrából, folyam
miben bilincselő csendből zaj van.
Kell legyen, érted? Érted.

14.11.23.

 

Csendemben ringatlak,
hűs habján altatlak.
Csendemmel ölellek
Fényszívvel szeretlek.
Áldást hoz, áldásból
Világot Naplángból.
Naptáncot, Holdtáncot
csillagos palástot.

Csendemben ringatlak
forrásból itatlak;
Zöld erdőn, zöld mezőn
kerengőn, ölelőn.
Áldást ad, SZERben tart
szép hangján betakar;
Csend hangú lágy trilla
Szív úton fénylétra.

(14.05.18)

 

Mond, ugye elég.....

Mond, ugye elég, ha csak
Én könnyezem?
S szomjazó lelkemnek írt
az Isten ekként jelent?

Mond, ugye elég....
Ezüst köntöst ad reám az éjjel
Álommal takar, ősi menedékkel.

Mond, ugye elég?
gondomra bíztak, s én nem feledlek
Áldalak s vigyázón ölellek...

Ahogy a csillagok az éjjel
S akként, mint az Isten,
csendes szeretéssel..
Mond, ugye elég?

13.12.04

 

Csak...

Csak néhány pillanatra
Csak néhány csendes
percre...

Csak...szíved hangjára
Csak a szerelemre...
Csengj belé...

Ringatón...
Csak csenden
Csak pillanón
Csak...

Suttogón, lobbanó lángban
Csak fényben
Egészen...
Csak....

13.11.25

 

Hagyj!!

Hagyj elmenni,
Hagyj megérkezni.
Hagyj tűzben lobogássá lenni,
Hagyj szerelem zászlajának;
Hagyj dobogni, szívemben királynak.
Hagyj lángolni a szóban, éken,
Hagyj némaságban, csend vidékében;
Hagyj, magányban, árvaságban.
Hagyj szabadon, széledő világban;
Hagyj keservben, s áldásban léteznem,
Hagyj zálogba, ismeretlen szerelemben;
Hagyj zsoltárnak, foszló hajnal hangján.
Hagyj szótlannak, csend síma partján,
Hagyj hangosnak, vad, zúgó szélnek;
Hagyj a parton áldottnak, s menedéknek.

14.10.26
 

Ne siess!

Ne siess, halkan szélnek
súgom a neved.
Csendem szólít
peregnek a levelek.

Ne siess!
Lábam nyomodban jár
kezem kezedben pihen.
Szél röppenti fényem
feléd...s ünnepet üzen.

Ne siess, kedves...
halkan szélnek súgom
a neved...

Repít szárnyaimon
hozzád csillagszerelem
s halkan szélnek súgom a Neved.

2014.09.07 Regina napja

 

Íj vagyok
s Te idegként
párhuzamban
feszülsz rajtam
szüntelen.

Elpattanna,
ha engedmém
köröttünk a
végtelen.

Íj vagyok
játszi dallam
a Térben.

Feszült
idegben a mondatok
szikrát csiholnak
a Légben.

Csillagon szólal
a Nap egyik Ágán;
Feszül az íj
fénylő nyílvesszőmben
csend honol.

Lüktet a közelség
bennem csendülsz.
Valahol csillagot
gyújt ékkel
mi nyílként
belőlünk
áradón
egyenest suhan.

Átkarollak
Az íj s az Ideg
lüktető
dermedt
csend feszül
s benne a közelség
simul, mint koordináta
szíveink közt az Ég.

Adva a zenét
Adva az ívet
Adva a létet
Adva a.....
DALT.
14.08.12 (Klára napja)

 

Feledlek,
szüntelen munkáló
lelkemből kivetlek.

Fényrózsák
nyílnak a sebeken
Tüskéi merednek hegyesen.

Feledlek,
Lét árama sodor
Temetlek.

Múltamból jövendő
nem leszel
Igézet Ég szaván, elveszel.

Feledlek
szívemből árnyat
eresztlek.

Szeretlek....

14.08.08.

 

Fény az orcája,
Világ a Világa.
Szerelmetes szívén
ISten a palástja.

Fény az orcája,
Nap a koronája
Áldó világát
A Fiú vigyázza.

Fény az orcája
Szárnya repíti
Kerek egy Égen
Száz csillag kíséri.

Fény az orcája
Világ a Virága
Szirmain harmat
ISten csodája.

Áldás!
14.06.09

Megvalló igézet

Megvallottam magam
az Egek előtt,
zúduló folyam lett
szívemen.
Örvényeim simult
felszínné lettek,
de a mélyük húzása
szüntelen.

Megvallottam magam
angyali szókkal
ember képére alkotott
lényem minden öröme
és jajszava élővé vált.
Rivalgó kiáltásom
elvitte a szél, s teremő csendje,
mi utódja lett, társammá vált.

Megvallottam magam,
megmérettettem az Égi orsón
minden szálam arany;
Gyémánt verettel
függő égi kötelékem
hajamba fontan
csillámlanak, szívem hullámain
olvadó éteri áramban ringanak.

Megvallottam öröm s kín
szavait, minden lelki tusám
oltáron megsebzett szívem
lángoló tér, el nem hamvadó
üres koponyám.
Vagyok mi voltam, leszek
mivé létem hivatott.
Áldó áldásból Létező.

14.06.01

 

Titok

Minden féltve őrzött
titkom eléd tártam.
Lelkemben madárként
Arannyá váltam.

Szerelem nyílott
kapujába álltam;
Világon Fénnyé
Tebenned váltam.

Áldó, teremtő
Szerető szíved;
Titoknak otthona
Áldás, Igézet.

Minden féltve őrzött
titkom eléd tártam,
szerető szívedhez
tisztán, fényen álltam.

Szerelem nyílott
Kapujába álltam,
Világom fényét
Ekként találtam.

Áldó, teremtő
Szerető szíved
Lelkem otthona
Áldás, Igézet.

Áldás!

14.04.15. 19:09

Nem tudom ki vagy...
csak a hamvadó múltam
derengő képeit látom.
Koppan minden érzés
benn a lelkemben
ringó világon,
akár a könnycsepp a hófehér papíron...
Minden csepp könnyem arra sírom.
Lángoló fehérré szítom a tüzet
mi emészt s nem ereszt
köveket gördít szívemről...
s mintás barázdákat ró a lapon
Hamvadó múltam....
Nyoszolyám vetettem
ebbe fekszem...
hófehér lapon könnyek...
A megfeszült Krisztus a kereszten
Bennem.

14.03.22.

Sóhajjá vált lelkem
Szíveden táncol.

Áldó Szerelem
Nyílik, világol.

Arany Ágon
Ringatag Alma.

Szerelem-szerelem
Növekszik alatta.

Hűs patakon
sodrás habja.

Sóhaj vagy a lelkemen
Csillagok fodra.

Sodort ágon
pironkodik a hajnal;

Varázs dallamon
Kinyíló Nappal.

Fénylelkünkön
Virul a szerelem.

Szabad világon
Megnyílott egyetem.

13.03.22.

Most hangos leszek!

Most hangos leszek
olvadó buborékon
szivárványveret
szálló-illanó.

Most hangos leszek....
Halld...
nem ódát, nem himnuszt
zeng-e dal rólam, vagy rólad.

Csak egy memoár...
utószónak.

Vad dallamon
emlékezést teszek:
múlt fátylát tépő
keservet, feledtető...
szerelmes döngicsélést
múló örömöt.

Tépett szívem
Arannyal szegem
szaggatott szárnyam
Égre teszem.

Most hangos leszek
vad....szilaj
Erőm az erőd
Nem érhet baj.

Most hangos leszek!
S haragom kerekedik
a világom felett.

Én vagyok a felleg
a villám, a kék ég
s az estében minden csillám.
Viruló Nap- s a csendes Hold.

Szavamban a létezés
szívemben élő
sohase holt.
Időtlen...lélek-szellem...
S a test....csak emlékezés,
miben az élet letellett.

14.03.12

Benned pereg

Benned pereg
körül jár...

Fény tengerén
Hajód vár...

Szél fodrozza
hullámát...

Napból nyíló
sugárát...

Aranyból szegte
Kapuját...

Benned pereg
körül jár...

Szíved kertjén
Téged vár.

Benned pereg
Benned rezeg....

Szíved szava
Égig vezet.

Áldás!

14.02.28.

 

Mintha....

Mintha egy emberarc sejlene a
ködben...

Mintha látá sorsom, a kereszten...

Tova tűnik a végtelen tájon

Mintha én lennék....

Nyújtott súlyban, határon.

Arcom volna a felsejlő arca,
hangja volna a lelkem
harangja...

csak úgy zúgna át a rónaságon
csillagok közt a térben...
fényes-setét világon, végen, határon.

Mintha egy emberarc sejlene a ködben;

s mintha némán veszne el a távoli tükörben...

Mintha....

14.02.25

Derengő fagyban

Álarcot öltött magára a tél
hűs fagyban
derengő
dér.

Álarcot öltött magára a Nap
palástja a szürke felhő
amögött
mulat.

Álarcot öltött szép szívedre
a bánat, fagyos tengerén
szerelmes
imának.

Álarcot öltött, de mögötte
vígan mulat; tudja a titkot..
s az igaz
utat.

14.02.09.

Hajnalon

Úgy ölellek, mint éjjel a hajnalt
piros szerelemmel
Véres színnel szabadon, áramon.

Úgy ölellek, mint éjjel kékje
fénylő csillagot
Ringatlak, szívemen Napot.

Úgy ölellek, mint csendből sugarat
elszökőt, ahogyan, víz fodrozza hullámát
tengernek kéken;

Úgy ölellek, mint szellő a fák koronáját
csókkal hintve, hűs lobbal
simítva, becézve.

13.12.15

 

Égi jel vagy!

Égi jel vagy
Felülírhatatlan ragyogás,
Tüzes Istenség
Lángoló Varázs!

Égi jel
Titkok rejteke,
Benned telik
Az Úr
Mosolygó orcájának
Boldog öröme!

Látod, amit látnod kell
Belőled
Fényesség ragyog
Áld az Úr!
Krisztus neve Dicsér
S az összes Angyalok!

Égi jel vagy
Fejeden Égi korona.
Áldott asszony vagy
Földek, Égnek
Menyasszonya!

Áldás!
13.10:01

Altatlak

Altatlak szép szavakkal
Csókkal...
Ringatlak csillagon
Suttogón...

Szemedre hintem
Varázsát az Égnek
Vessenek reád
Fényt, csendhozón.

Altatlak szép szavakkal
Szíved földjének
Szóló dallal...
Kincsem osztom
Vigyázom álmod..

Álmodj e dalból
szebb, jobb világot
Kis cinegét...
Derült eget...

Ringatlak csillagon
Suttogón
S fogom a kezed...

13.09.19.

 

Lélekszilánkokon

Tört lélekszilánkokra
csillámot szór
az Égi fény...
pászmaként körül kering
játszik, akár a síma szél...
Csókokat lehel
karcsú testeden
az Égboltról rád vetülő
Holdszín szerelem
Aranya...miközben mind ezüst.

Megfesti arcodat
Lágy ecsetvonásokkal
S Köréd sóhajtja a
Végtelen...
Ring a szíveden
Csillók ezernyi lángja
Simult álmokban
zárt szemed mögött
pislákoló lámpa...ez a végtelen
Való világa, alvó szerelem.

13.09.03

Szívemből madarat

Szívemből madarat
Fényest, röptetek
Égbe szállót, igazat
Híven vélem járót.

Csend törik szilánkra
Suhog erős szárnya,
Viszen engem is magával
Szívünk eggyé van válva.

Szívemből madarat
Fényest, igazat
Hej világ, ég világ
Vígan van az...
Kinek szívében örök a tavasz.

Csend selyme
Zöld és viola
Lobog, ha szél fújja
Mátkám, madaram
Áldott vigalmam.

Szívemből madarat,
Szerelmetes tavaszt
Áldásban, örökké.

Áldás!
13.07.14

 

Semmit magamból....

Csak a semmit magamból
Azt adom...

Gyűrött lelkemből
Simítást...

Szemem fényéből
Sugarat.....

Azt adom, mi vagyok
Nevető vigaszt.

Csak a semmit magamból,
Csak azt adom.

Szíveden világol
Látod, még mindig tudom.

2013.07.11.