Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Elfogadó szeretet

Újra szembe jött ez a feljegyzés, közzéteszem. Egy chat beszélgetést foglaltam össze röviden, és jó volt viszontlátni:

Már gyerekkorban megtanultuk, hogy csak akkor szeretnek, ha jól viselkedünk. A tanár is csak akkor szeret, ha jó tanuló vagy, a főnök is csak akkor szeret, ha elégedett veled. És el is hisszük, hogy a szeretetnek feltétele van. De még az egyházak is azt hirdetik, ezt és ezt cselekedjétek, és jutalmatok lesz a mennyben, különben meg retorzió lesz. 

Mintha az Isten szeretetének feltétele lenne. Pedig nem. Alanyi jogon jár. A szeretet alanyi jogon mindenkinek jár! Nem kell hozzá megváltozni, sem különleges teljesítményt produkálni. 

Az rendben van, hogy a jutalmat ki kell érdemelni. De nem a szeretet a jutalom! Az eleve adott. És jár. És az is rendben van, hogy nem tehetünk meg bármit gátlástalanul, nem mindegy mit cselekszünk. Csakhogy közben nem kellene azt gondolni, hogy a megfelelő viselkedésünkkel érdemeljük ki a szeretet! Azt nem kell kiérdemelni.
De mégis feltételeknek akarunk megfelelni. És feltételeket szabunk másoknak. És már saját magunkat sem tudjuk szeretni, mert nem felelünk meg a feltételeinknek. De aminek feltétele van, az már nem szeretet. Az már üzleti kapcsolat.
(Zalaegerszeg-Debrecen, 2013. december 3-4, társ-szerző: Kozma Edina)
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.